Ki számít fogyatékkal élőnek?

Ki számít fogyatékkal élőnek? Túl a diagnózisokon, a társadalmi részvétel útján

A fogyatékosság meghatározása összetett és érzékeny téma, amely messze túlmutat az orvosi diagnózisokon. A puszta fizikai, szellemi, értelmi vagy érzékszervi károsodás megléte önmagában még nem jelenti azt, hogy valaki fogyatékkal élő. A kulcs a társadalmi részvételben rejlik: akkor beszélünk fogyatékosságról, ha a károsodás akadályozza az egyént abban, hogy teljes mértékben és egyenlő esélyekkel vegyen részt a társadalmi életben.

Magyarországon a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) a felelős a fogyatékosság megállapításáért, egy komplex és személyre szabott eljárás keretében. A folyamat során nem csupán a károsodás jellegét és mértékét vizsgálják, hanem azt is, hogy az milyen mértékben korlátozza az egyén mindennapi életét, munkavégzését, tanulását, társas kapcsolatait. A döntéshozatalban fontos szempont a károsodás tartóssága – tehát nem átmeneti jellegű problémáról van szó – valamint a társadalmi akadályozó tényezők jelenléte.

A társadalmi akadályozó tényezők sokrétűek lehetnek: a fizikai környezet akadálymentesítettségének hiánya (például lépcsők, szűk ajtók), a kommunikációs akadályok (például jelnyelvi tolmács hiánya), a diszkrimináció és a negatív sztereotípiák, valamint a hozzáférhető információk és szolgáltatások hiánya mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy adott károsodással élő személy ne tudjon teljes mértékben részt venni a társadalomban.

Fontos hangsúlyozni, hogy a fogyatékosság nem egy statikus állapot. Ugyanaz a károsodás különböző mértékű fogyatékosságot okozhat attól függően, hogy milyen a társadalmi környezet. Egy akadálymentesített környezetben, megfelelő támogató szolgáltatások mellett egy adott károsodás sokkal kevésbé korlátozó lehet, mint egy olyan környezetben, ahol ezek hiányoznak.

A fogyatékosság megítélése tehát nem csupán az egyénre, hanem a társadalomra is reflektál. Minél inkluzívabb egy társadalom, annál kevésbé jelentenek akadályt az egyéni károsodások. Az akadálymentesítés, a támogató szolgáltatások fejlesztése, a diszkrimináció elleni küzdelem és a társadalmi szemléletformálás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fogyatékkal élő személyek teljes értékű tagjai lehessenek a társadalomnak.

A fogyatékosság megállapítása nem csupán adminisztratív aktus, hanem egyben lehetőség is. A hivatalos elismerés révén a fogyatékkal élő személyek hozzáférhetnek különböző támogatásokhoz és szolgáltatásokhoz, amelyek segíthetik őket a mindennapokban, a munkavállalásban, a tanulásban és a társadalmi integrációban. Ezen túlmenően a fogyatékosság elismerése hozzájárulhat a társadalmi tudatosság növeléséhez és a fogyatékossággal kapcsolatos sztereotípiák lebontásához. A cél egy olyan társadalom megteremtése, ahol mindenki, károsodástól függetlenül, egyenlő esélyekkel és teljes értékű tagként vehet részt a közös életben.