Mikortól van minimálbér?

A minimálbér története Magyarországon: mikortól létezik és hogyan alakult?

Magyarországon a minimálbér fogalma a rendszerváltást követően, 1989-ben jelent meg. Ez azonban nem jelentette azonnali, egységes szabályozást, a kezdeti időkben inkább egyfajta orientációs pontként funkcionált a bérek meghatározásában. A 90-es évek elejétől, 1992-től kezdődően került bevezetésre az a rendszer, amely jelentős szerepet szánt a társadalmi partnerek egyeztetésének a minimálbér meghatározásában.

A minimálbér összegének meghatározását 1992 és 2011 között az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉKT) biztosította. Ez egy háromoldalú fórum volt, ahol a munkáltatók, a munkavállalók és a kormány képviselői egyeztettek a minimálbér szintjéről. Ez a mechanizmus, melynek során a gazdasági tényezők, valamint a társadalmi körülményeket is figyelembe vették, elméletileg garantálta, hogy a minimálbér reális és megfelelő legyen.

A rendszer lényege a rugalmasság volt, hiszen a gazdasági környezet folyamatos változásával a minimálbér is alkalmazkodott, ami fontos tényező volt a társadalmi stabilitás biztosításához a rendszerváltás utáni, folyamatosan változó gazdasági helyzetben. A háromoldalú egyeztetés biztosította a folyamatos párbeszédet, ami a minimálbér értékének meghatározásán túlmutató társadalmi dialogus megteremtését is célul tűzte ki.

2011 után a minimálbér meghatározásának módja megváltozott, ez már nem tartozott az OÉKT kompetenciájába, és az új szabályozásokról később részletesen lehet olvasni. Az 1989-ben megjelent fogalom tehát alapvető fordulópontot jelentett a magyar bérezésben, és a minimálbér a társadalmi béke és a gazdasági stabilitás kulcsfontosságú eszköze lett a rendszerváltás utáni átmenet során. Az 1992 és 2011 közötti periódus tehát különös fontosságot kap, mint az átfogó társadalmi megállapodásos rendszer idejét.