Meddig fejlődik a szervezet?

A fejlődés határai: Meddig növekszik és fejlődik a szervezetünk?

A “felnőttkor” szó hallatán sokan a teljes érettséget, a fejlődés lezárult szakaszát képzelik el. A valóság azonban árnyaltabb. Bár a 20-as évek közepére a szervezetünk eléri fizikai csúcspontját, a fejlődés – bár lassuló ütemben – tovább folytatódik, egészen halálunkig. A kérdés tehát nem az, hogy meddig fejlődik a szervezet, hanem hogy milyen típusú fejlődésről beszélünk, és milyen mértékben tapasztalható az egyes életkorokban.

A klasszikus értelemben vett fizikai növekedés – a magasság, a testsúly növekedése, a csontok megnyúlása – valóban a fiatal felnőttkorban ér véget, nőknél nagyjából 20-25, férfiaknál 25 éves kor körül. Ez az a pont, amikor a csontváz növekedési lemezei záródnak, és a szervezet eléri maximális méreteit. Az izomtömeg növelése ebben az időszakban is intenzívebb, mint később, de a megfelelő edzéssel később is lehet jelentős izomfejlődést elérni.

Ugyanakkor a szervezet fejlődése nem merül ki pusztán a fizikai növekedésben. A 20-as évek végétől kezdődően a szervezetünk komplex adaptációs folyamatokon megy keresztül. A 30-as évektől kezdődő középkorú felnőttkorban a szöveti regeneráció sebessége csökken, a sejtek öregedési folyamatai felgyorsulnak, ami a fizikai teljesítőképesség fokozatos csökkenéséhez vezet. Ez azonban nem jelenti a fejlődés teljes leállítását.

A fejlődés egy másik, talán még fontosabb dimenziója a kognitív és pszichoszociális fejlődés. A felnőttkorban a tapasztalatok, a tanulás és az érzelmi érés folyamatosan formálja személyiségünket, kognitív képességeinket, és a társas kapcsolatainkat. Az érzelmi intelligencia, az önismeret, az empátia, a problémamegoldó képességek mind-mind folyamatosan fejlődnek az élet során. A szakmai tapasztalat, a párkapcsolatok, a szülői szerep mind-mind hozzájárulnak ehhez a komplex fejlődési folyamathoz.

A 30-as, 40-es, 50-es években nem a növekedés, hanem az érett felnőttként való kibontakozás, a bölcsesség, a tapasztalat, az alkalmazkodóképesség fejlődése a jellemző. A szervezetünk folyamatosan alkalmazkodik a környezethez, a változó igényekhez. Ez a folyamat az öregedéssel párhuzamosan zajlik, de nem azonos vele. Az öregedés természetes folyamat, amely a szervezet fizikai funkcióinak hanyatlását jelenti, a fejlődés azonban az alkalmazkodás, a tanulás és a személyiségfejlődés folyamatos folyamata, amely az élet végéig tart. A kérdés tehát nem a fejlődés végpontja, hanem a folyamatos változás és adaptáció dinamikája.